háát nem kérdeztem meg de segáz majd holnap...:)
de én egészen biztos vagyok abban hogy úszni vagy:)
na majd pénteken legkésőbb!
csóóóók! szeretlek!
vigyázz magadra!!
:)
2010. január 27., szerda
2010. január 23., szombat
23
Hát...majdnem összejött:)
De azért a tegnapi meg a mai nap is nagyon jó volt!:D
Szerintem épp most kérdezed a kondit:D:D:D:Dremélem összejön!
Szeretlek Téged, te bolond!
:)
De azért a tegnapi meg a mai nap is nagyon jó volt!:D
Szerintem épp most kérdezed a kondit:D:D:D:Dremélem összejön!
Szeretlek Téged, te bolond!
:)
2010. január 21., csütörtök
Csóóók
Holnap 23hónap!!!!! és ráadásul ott is alszom...:)
Remélem nem fogunk veszekedni...:) majd igyekszem.
na jóéjszakát aludjj jól és álmodjj velem
Imádlak igazáán!!!
Pusszi...:)
Remélem nem fogunk veszekedni...:) majd igyekszem.
na jóéjszakát aludjj jól és álmodjj velem
Imádlak igazáán!!!
Pusszi...:)
2010. január 14., csütörtök
2010. január 13., szerda
Mosoly.
Szia!
Azt hiszem én is nehezen tudom elkezdeni, és azt is tudom, közel sem lesz olyan remek, mint amilyen a tied.
Tudod, emlékszem, mikor elementem melletted a folyosón, rádnéztem, és tudtam, hogy még dolgunk van egymással az életben. Azt hiszem, hiába nem ismertelek, én Ismertelek!
Megjegyzem, te jobban gyerek voltál, mint én ;), mégis ez a gyerek mutatta meg nekem, hogy mi is az élet, és hogy mindnyájunknak szüksége van valakire, akivel megoszthatja a felfedezett csodákat.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy szerelmes lettem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mind a ketten felnőttünk. Azt vettem észre, hogy szeretnék majd egyszer egy pici Dancit is, aki legalább olyan, ha nem csodálatosabb lesz, mint az apja!
Én, a gyerekgyülülő:D Hisz tudod...:)
Aztán elbizonytalanodtam önmagamban. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen értékes embernek, mint te, én, pont én minek kellek. Őrülten féltékeny voltam mindenkire.Féltem, hogy elveszíthetlek. Folyton próbák elé állítottalak. Kíváncsi voltam, vajon tényleg igaz-e. Igaz-e, hogy kellek neked. Mindig kiálltad a próbát, de sohasem azzal,amit én szerettem volna. Buta voltam. De te is az voltál. Nem mutattad ki nekem a negatív érzéseid. Szükségem lett volna rá. Azt akartam, hogy előttem ne kelljen mosolyognod, égre nézned. Előttem az légy aki vagy. Hiszen én sem tudok más lenni. Szükségem volt rád, és arra, amit érzel, hogy tudjam, fontos vagyok. Önző az ember és hitetlen. Amit nem lát nem hiszi, és talán ez az én legnagyobb hibám, hogy nem tudom elhinni, hogy te akarsz hozzám tartozni.
Szeretlek, de féltem, hiszen úgy gondoltam/gondolom, hogy nem tudok neked mindent megadni, amire szükséged van. És ha néha nem mutatod ki az érzéseid, úgy érzem elbuktam. Szeretlek, de nem tudok második lenni. Míg nem találom meg önmagamat, nem tudlak úgy szeretni, ahogyan megérdemelnéd. De nélküled képtelen vagyok elkezdeni. Nélküled csak egy anyag vagyok, és csak is veled tudom megtalálni önmagamat. Nélküled elveszek. Én összeszedtelek téged. Most te jössz, de ez sokkal nehezbb feladat. Ha tudom, hogy mellettem vagy, képes vagyok bármire. De nélküled csak a külvilág számára tudok létezni. Sosem késő! Erre a napokban jöttem rá! Sosem késő!
Sablonos,de igaz: Szeretlek Téged, és együtt fogunk megöregeni. Világos??!
És majd remek sok gondunk lesz a pici dancikkal, pici enikőkkel, aztán az öregeséddel, és végül, hogy ki mikor használja a sétabotot. És tudod, öreg korunkban, mikor már csak totyogni tudunk, akkor is kéz a kézben fogunk járni, és egy fele fogunk nézni. Akkora igazán Mi leszünk,de már most is elindultunk a tökéletes egéssszé válás rögös útján.
Azt hiszem én is nehezen tudom elkezdeni, és azt is tudom, közel sem lesz olyan remek, mint amilyen a tied.
Tudod, emlékszem, mikor elementem melletted a folyosón, rádnéztem, és tudtam, hogy még dolgunk van egymással az életben. Azt hiszem, hiába nem ismertelek, én Ismertelek!
Megjegyzem, te jobban gyerek voltál, mint én ;), mégis ez a gyerek mutatta meg nekem, hogy mi is az élet, és hogy mindnyájunknak szüksége van valakire, akivel megoszthatja a felfedezett csodákat.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy szerelmes lettem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mind a ketten felnőttünk. Azt vettem észre, hogy szeretnék majd egyszer egy pici Dancit is, aki legalább olyan, ha nem csodálatosabb lesz, mint az apja!
Én, a gyerekgyülülő:D Hisz tudod...:)
Aztán elbizonytalanodtam önmagamban. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen értékes embernek, mint te, én, pont én minek kellek. Őrülten féltékeny voltam mindenkire.Féltem, hogy elveszíthetlek. Folyton próbák elé állítottalak. Kíváncsi voltam, vajon tényleg igaz-e. Igaz-e, hogy kellek neked. Mindig kiálltad a próbát, de sohasem azzal,amit én szerettem volna. Buta voltam. De te is az voltál. Nem mutattad ki nekem a negatív érzéseid. Szükségem lett volna rá. Azt akartam, hogy előttem ne kelljen mosolyognod, égre nézned. Előttem az légy aki vagy. Hiszen én sem tudok más lenni. Szükségem volt rád, és arra, amit érzel, hogy tudjam, fontos vagyok. Önző az ember és hitetlen. Amit nem lát nem hiszi, és talán ez az én legnagyobb hibám, hogy nem tudom elhinni, hogy te akarsz hozzám tartozni.
Szeretlek, de féltem, hiszen úgy gondoltam/gondolom, hogy nem tudok neked mindent megadni, amire szükséged van. És ha néha nem mutatod ki az érzéseid, úgy érzem elbuktam. Szeretlek, de nem tudok második lenni. Míg nem találom meg önmagamat, nem tudlak úgy szeretni, ahogyan megérdemelnéd. De nélküled képtelen vagyok elkezdeni. Nélküled csak egy anyag vagyok, és csak is veled tudom megtalálni önmagamat. Nélküled elveszek. Én összeszedtelek téged. Most te jössz, de ez sokkal nehezbb feladat. Ha tudom, hogy mellettem vagy, képes vagyok bármire. De nélküled csak a külvilág számára tudok létezni. Sosem késő! Erre a napokban jöttem rá! Sosem késő!
Sablonos,de igaz: Szeretlek Téged, és együtt fogunk megöregeni. Világos??!
És majd remek sok gondunk lesz a pici dancikkal, pici enikőkkel, aztán az öregeséddel, és végül, hogy ki mikor használja a sétabotot. És tudod, öreg korunkban, mikor már csak totyogni tudunk, akkor is kéz a kézben fogunk járni, és egy fele fogunk nézni. Akkora igazán Mi leszünk,de már most is elindultunk a tökéletes egéssszé válás rögös útján.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
