Egy kis töri

Nos tehát a Jack Jack zenekar megalakulásának törpénete :)
Ganxta Zolee és Mester Tamás a Szigeten döntötték el hogy na ugyan kéne már alakítani egy igazi rock&roll bandát, és hát nyilván arra gondoltak, hogy Mester Tamás lesz az énekes és Ganxta Zolee pedig a dobos. Nah most már csak azon kellett elgondolkodniuk, hogy ki legyen a basszus- és szólógitárosa a zenekarnak.
Papp Szabinak ( Supernem énekese) mit ad Isten, hát nem épp akkor volt a koncertje? :) Így eldőlt ő lesz a basszusgitáros.Tóth Tibit (Hooligans) pedig a már meglévő három tag egyöntetű szavazattal választotta be a zenekarba.
A Fészek Klubban próbálták ki megy-e a csapatmunka, és ott dőlt el a zenekar neve is.
Olyan helyen, és olyan körülmények között szerették volna megírni a számokat, ahol 100%-os teljesítményt tudnak nyújtani. Ekkor jött a Jack Daniel-s részéről egy kis támogatás. Aminek mi, Jack Jack rajongók örülünk :) Nemde?
Nah dehát. ugye az ember mindig a maximumra törekszik,és ekkor jött egy remek ötlet Neményi Ádám producertől, hogy akkor készítsenek ebből egy filmecske, ami bemutatja milyen is az igazi rock&roll életérzés, amit a zenekar minden tagja vall. Én azt gondolom az egészben az a legszebb, hogy minden egyes tag, mást gondol az igazi roc&roll-ról, de valahol mélyen mégis közösek a ˇgyökerek". :)No tehát, így született meg a második kedvenc filmem :)
Köszi Édes, hogy elhoztad és tarottunk egy mozidélutánt :)

Sok sok embernek akik nem értik ezt

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Antoine de Saint-Exupéry

Mindenki úgy gondolkozik, ahogy akar, s a mókusnak is meg lehet a véleménye a hiúzról.

Kik voltak az indiánok előtt Amerika őslakosai?

Kik voltak az indiánok előtt Amerika őslakosai?

"Ismert tény, hogy a vikingek Kolumbusz előtt partra szálltak az amerikai kontinensen. Eljuthattak-e más népek is (természetesen az indiánok őseit kivéve) az Újvilágba 1492 előtt?"



Biztosat ebben a kérdésben nem mondhatunk, de vannak egyes teóriák, hogy már az indiánok előtt éltek Amerikában ainuid, ausztraloid népek leszármazottai, sőt európaiak jelenlétét sem zárják ki egyértelműen a tudósok.

Ideológiai viták

Mielőtt ezeket a teóriákat ismertetnénk ki kell térni, két fontos ideológiai szempontra: a tudósok között hosszú évek, évtizedek óta zajlik a vita, hogy vajon az ismert viking és indián településeken kívül voltak-e még ősibb lakói Amerikának, vagy sem? A vitát nehezíti, hogy kétféle ideológia is összecsap a vizsgálatok során. A gyarmatosítók leszármazottai, angolszász és spanyol tudósok minden bizonnyal jóleső érzéssel fedeznének fel most már végre egy indiánok előtti népcsoportot, akikről bebizonyíthatnák, hogy nem is az indiánok voltak az őslakók Amerikában.

Az indiánok viszont akadályozzák a tudományos kutatásokat: az USA törvényei szerint ugyanis felmenőik az indiánok tulajdonát képezik, éppen ezért nagyon nehéz tudományos vizsgálat alá vetni az Egyesült Államokban például egy földben talált, ősi koponyát. Nemrégiben ezért bíróságnak kellett kimondania, hogy egy 9000 éves koponyát – melyet Washington szövetségi államban találtak – igenis elemezhetnek a szakértők.

Vita a Kennewicki Emberről

A 9000 éves koponya az úgynevezett Kennewicki Emberé. A lelet vizsgálata komoly indulatokat kavart, amint ez az előzőekből is kiderült. Közismert – a magyarországi Petőfi-kutatások nyomán különösen itthon –, hogy az antropológusok véleménye gyakran ugyanannak a leletnek a megítélésében is gyökeresen eltér egymástól. Bár sokan elismerik, hogy ez – a legrégebbinek tűnő – amerikai koponyalelet egészen más sajátosságokkal rendelkezik, mint a ma élő indiánok, ám akik az indiánok ősének tartják a Kennewicki Embert, arra hivatkoznak, hogy 9000 év alatt sokat változnak az anatómiai tulajdonságok.

A Kennewicki Ember a kutatók többsége szerint viszont nem az indiánok őse, mert nem mongolid (amilyenek az indiánok), hanem ainuid vonásokat mutat. Az ainuk ma Japánban élnek, valószínűleg egy olyan ősi rassz maradványát képezik, amelynek más leszármazottjai az ausztralid, melanezid és más népcsoportok. (Az ainuk voltak például minden bizonnyal Japán őslakói, de a mai japán népesség zöme mongolid eredetű, és az ainuk jelentősen visszaszorultak: a négy nagy japán sziget közül csak az északin, Hokkaidón élnek nagyobb számban.)

Az indiánok előtti amerikai őslakosok ainuid eredete mellett érvel egy spanyol-mexikói kutatás is. Egy viszonylag fiatal koponyát találtak ugyanis Alsó-Kaliforniában (ez a terület ma Mexikóhoz tartozik, az USA Kalifornia szövetségi államától délre, egy félszigeten). A koponya a pericu népcsoporthoz tartozhatott. (A pericuk Mexikó egyik félszigetén éltek egykor, de mára kihaltak.) Ez a koponya szintén ainuid vonásokat mutat, vagyis dél-ázsiai, óceániai és/vagy ausztráliai eredetre utalhat. Ehhez a hipotézishez jól igazodik egy különleges lelet: ausztrál szikEurópai eredetű őslakosok?

Mindezek után új elméletek kezdenek szövődni: Amerika talán nem egy ütemben, hanem több hullámban népesült be. Ezen hullámok során érkezhettek ide népcsoportok Észak-Ázsiából (a Bering-szoroson át) – ők valószínűleg az indiánok elődjei, s körülbelül 15-12 ezer évvel ezelőtt jöttek. De a tengereken, óceánokon is áthajózhattak egyes törzsek Dél-Ázsiából, Ausztráliából - ők talán 25-30 ezer évvel ezelőtt tették ezt.

Sőt vannak olyan feltételezések, hogy akár Európából is érkezhettek ide bizonyos népek. Húszezer évvel ezelőtt ugyanis Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban egy olyan népcsoport élt (a solutreanokról van szó), amelyek kézműves munkáihoz hasonlóakat találtak Amerikában is, kőből készített késeik mintázata pedig szintén hasonló volt.
larajzokat, festményeket találtak nemrégiben Dél-Amerikában.

Észak-Amerika

USA és Kanada:

A sarkkör alatti terület indiánjai
Északnyugati parti indiánok: bellakula, cimsián, csinúk, haidák, kvakiutl, nadiné, nútka, penúsön, szelis, tlingit indiánok
Fennsíki indiánok
Nagy-medencei indiánok
Kalifornia indiánjai
Délnyugati indiánok: atapaszk, apacs, havaszupáj, hohokam, juma, magíjan, navahó, patijan, pueblo (keresz, hopi, zunyi stb.) indiánok
Síksági indiánok: pauni (Pawnee), …
Északkeleti vagy erdővidéki indiánok
Algonkin nyelvcsalád: abnaki (Abenaki), algonkin (Algonquin), arapahó (Arapaho), csipua vagy odzsibua (Chippewa, Ojibwa, Anishinaabe), delaver (Delaware, Lenape), ecsemin (Etchemin), feketeláb (Blackfoot), illinivek (Illinois), kikapu (Kickapoo), krí (Cree), májami (Miami), messzecsuszett (Massachusett), mikmek (Míkmaq), minámini (Menominee), mohikán (Mahican), mohegan, narraganszett (Narragansett), otava (Ottawa), píkot (Pequot), póheten (Powhatan), potavatami (Potawatomi), sájen (Cheyenne), sauni vagy sóni (Shawnee), szók-meszkvaki vagy szók-róka (Sauk-Fox), vampanoag (Wampanoag) indiánok
Irokéz nyelvcsalád: cseroki (Cherokee), huron (Huron, Wyandot), irokéz (Iroquois: kajuga, móhauk, onandága, onejda, szeneka, tuszkaróra) indiánok
Sziú nyelvcsalád: sziú (Sioux), vinebégó (Winnebago) indiánok
A délkeleti indiánok
Maszkagí nyelvcsalád: csaktó (Chocktaw), csikaszó (Chickasaw), krík vagy maszkagí (Creek, Muskogee), szeminol (Seminole) indiánok
kadó (Caddo), nacsez (Natchez) indiánok

Területük és környezetük

Az észak-amerikai földrész belseje hatalmas síkságokból és prériből áll, melyek az Észak-Manitobában, Saskatchewanban és Allberta tartományban található Kanadai-pajzs ősi gránitsziklái alatt elterülő ligetes tájtól a Texasi-alföldig, valamint a Sziklás-hegység gyűrt keleti nyúlványaitól a Mississippi völgyéig terjednek. A hegyek, a Black-hegység, a dél-dakotai Badlands és a nebraskai Sand-hegység különös szigetekként emelkednek ki a szárazföld-tengerből. A meredek partjaikkal a prériben megbúvó folyóvölgyek biztosítják a vizet, a fákat, a növényi és állati életet éppúgy, mint a metsző prériszelek elleni menedéket.

Eredetük

Indiánoknak az amerikai kontinens bennszülött népeit nevezzük. Jelenleg az amerikai kontinens lakosságának egy tetemes, de kisebb részét képezik. Elnevezésük Amerika középkori újra-felfedezésével és egy tévedéssel kapcsolatos, nevezetesen, hogy Kolumbusz Kristóf azt hitte, hogy Indiát érte el, amikor a mai Dominikában partot ért.

Amerikában bennszülött amerikai (angolul Native American), és az Első Nemzetek (First Nations) neveken is emlegetik őket. Más neveik: amerikai indiánok, amerindek, vörös indiánok. Az angol nyelvben az indian szó indiánt és indiait egyaránt jelenthet, így az angol szó alakjában őrzi Kolumbusz tévedését, a magyar nyelvben azonban a két jelentés két szóalakra vált szét.

A vitatott újvilági bevándorlási elmélet szerint az emberek Beringián, a mai Bering-szoros helyén valamikor elnyúló földhídon keresztül vándoroltak be Eurázsiából Amerikába. A legkésőbbi időpont, amikor ez megtörténhetett, valamikor 12 ezer évvel ezelőtt volt, a legkorábbi időpont vitatott.[1] Ezek a korai paleoamerikaiak gyorsan szétterjedtek Amerikában és kulturálisan elkülönülő törzsek és nemzetek százaira váltak szét.[2]

Kolumbusz tévedése alapján az Amerikába érkező európaiak ezeket a népeket az indián gyűjtőnév alá sorolták. A bennszülöttek számára ebben az időben nem létezett e népek közös fogalma, de az utóbbi két évszázadban mégis kialakult az indián identitástudat, bár újabban nő ezzel a felfogással szemben az ellenkezés a bennszülöttek leszármazottai közt, különösen Kanadában.

A bennszülött amerikai népek kultúrája, életmódja már az európai hódítás előtt nagyon valtozatos volt. Egyesek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, mások mezőgazdasággal és vízkultúrával foglalkoztak, máig maradandó örökséget hagyva maguk után.[3] Egyes társadalmaik erősen a mezőgazdaságtól függtek, mások életmódja a földművelés, vadászat és gyűjtögetés keverékére épült. Egyes régiókban a bennszülött népek monumentális épületeket emeltek, nagy, jól szervezett városokat hoztak létre. Társadalmaikat egyes főnökök uralta területek, államok, sőt hatalmas birodalmak jellemezték.


Amerind származású perui nő és gyermek.Az amerikai kontinens sok területét ma is bennszülött amerikaiak népesítik be. Egyes országok nagy bennszülött populációval rendelkeznek, mint Bolívia, Peru, Paraguay, Mexikó, Guatemala, Kolumbia és Ecuador. Amerikában legalább ezer bennszülött nyelvet beszélnek, ezek közül néhányat, mint a kecsua, a guaraní, a maja és a nahuatl több millióan. A legtöbb bennszülött nép a nyugatról bevándorolt népek életmódját vette át, de helyenként változó mértékben sokan megőriztek régi vallási, társadalmi és életmódbeli hagyományokat. Léteznek olyan bennszülött népek, amelyek viszonylagos elszigeteltségben, ősi életmódjukat őrizve élnek, sőt valószínűleg olyanok is, akik még mind a mai napig a modern civilizációtól teljesen elzárva élnek.

IMÁDOM A PANDÁKAT, és szerintem ez az egyik legjobb rajzfilm! :)

Aki ismer úgyis tudja, hogy nagyon sok emlék fúz ehhez a helyhez!
Meg a tolvajokhoz is xD
Nah ezt elmesélem: Itt voltunk a barátommal, és első nap, a legnagyobb embertömeg közepében hagytuk az pénzünket, a telónkat és minden megvolt miután visszajöttünk a fürdésből. Következő nap, elrejtettük a dolgainkat, és mikor visszamentünk, nem voltak sehol. Nos egész este a partot fürkésztük, és mivel nem találtuk, elhatároztuk, hogy a maradék pénzünkből, ha már eltűnt a személyink meg mindenünk, bulizunk egyet. Mondanom sem kell, másnap, mikor egy telefon ébresztett, elég nehezn keltünk ki az ágyból. Kiderült, hogy valaki megtalálta a táskámat, benne a személyikkel, ruhákkal, és kis pénz kivételével. Megtalálták Siófok kellős közepén, és a megtalált telefonom keresztül felhívták a pótmamámat, hogy szóljon már nekünk. Köszönjük a megtalálóknak ez úton is! :)

ami fontos

Ez számomra nagyon fontos káros "tényező", mert ahhoz tartozik aki a Világom!

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára


A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Erdős Olga:
Csak


csak lángolva, csak égve
csak apró darabokra tépve
csak pokolra hullva
csak fáklyává gyúlva
csak megrágva-kiköpve
csak ágylábhoz kikötve
csak boldogan lebegve
csak világot feledve
csak sírva is nevetve
csak sírba is temetve
csak csókokat rabolva
csak veszetten vadulva
csak könnyedén, csak játszva
csak hevülten is fázva
csak sosem megpihenve
csak mindig messze menve
csak mindörökké élve
csak együtt sosem félve
csak így éljünk, ha mered:
csak egy tét van: az életed!

Erdős Olga /Luna Piena/

A tizedik napon



Téged rejtett a múlt fanyar
szeder-íze, pipacsok lobogása,
cipőm sarkának minden koppanása
a csillagok alatt.
Benne voltál az egyszer volt
álmokban, a ki nem mondott
szavakban, az összes tétova
próbálkozásomban.
És most itt vagyunk…
lentről az éjszakai város
fénye ragyog ránk.
Fogyó hold sugara simogatja
hajadat, vagy tán
a kezem az – már nem tudom.
Az idő is megszűnt ezer év után,
a tizedik napon.

Erdős Olga: Néha úgy hiszem

Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Már láttam mindent, mit szabad:
nyár estén napnyugtát
vörös téli hajnalt
tavasszal szél táncát
és délre húzó darvakat.

Néha úgy hiszem, ennyi volt.
Éreztem mindent, mit lehet:
bódult mámort, lebegést
viszonzott szerelmet
szorító féltést
és dühös, sós könnyeket.

Néha úgy hiszem, mindenen túl vagyok.
Már nem jön több új kezdet:
az élet csak ennyi.
Majd becsapom magam is
bölcs mosolyt hazudok
mert tovább kell menni.

Farkas Máté :Domboldalon

Harmat lepte fűben, nyári hajnalon
Csak nézem, amint föléled a Nap
És fekszem csendben árva domboldalon
Arra várva, hogy megpillantsalak.

Körbenézek e tarka-barka tájon;
Lágy szellő érinti meg testemet.
Becsukom szemem, nem hagyom hogy fájjon
És képzeletben megérintelek.

Majd bárányfelhők suhannak az égen;
Számolom őket és a perceket.
Egy pillanatra érzem azt, mint régen:
Érzem, hogy soha nem felejtelek.

A messzi fák, a friss, bimbódzó ágak,
Répcemezők, s csicsergő madarak.
Nézem, amint a pillangók csak szállnak
És élvezem azt, ami még maradt.

Hallgatom, ahogyan visszhangzik a csend;
Hallgatom és csak egyre hangosabb.
Másoknak számít a béke és a rend,
Nekem Te vagy mindennél fontosabb.

Harmat lepte fűben, nyári hajnalon
Csak nézem, amint föléled a Nap
És fekszem csendben árva domboldalon
Arra várva, hogy megpillantsalak.

Körbenézek e tarka-barka tájon;
Lágy szellő érinti meg testemet.
Becsukom szemem, nem hagyom hogy fájjon
És képzeletben megérintelek

A pöttyös-kalapos lány

Ültem a peronon s merengtem magamban;
Majd egy lány szoknyája libbent el előttem.
Egy gyönyörű lány, ki pettyes kalapban
Haladt felém; s azt hittem megőrültem.
Farkas Máté: Egy pöttyös-kalapos lány

Hosszú combjain megcsillant a napfény,
Elsuhant előttem könyvvel kezében,
Valamit éreztem, mintha tán szebbé
Változtam volna csillogó szemében.

Lepihent egy padra, arcán derűs fátyol;
Gyöngyöző homlokát kecsesen törölte.
Szabadnak éreztem magam látványától;
Néztem, néztem volna ott, s talán örökre.

Csendesen felállt, élvezte a napfényt
És láttam amint felszáll egy vonatra.
Figyeltem csendben ringatózó testét
És boldog voltam tán egy pillanatra.

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Vass Gábor-Bradányi Iván: Ki tudja miért?

Egy arc, mely arcom felé fordul,
egy szó a némaságon át,
egy kéz, mely kezem felé indul,
s idetalál vele a boldogság.

Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,
mikor a szél a fák közt lopva átoson?
Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,
hogy százszor is elolvasom?

Ki tudja, miért mosolyog rám az első csillag,
ha itt az éj, s harcol az árnyék és a fény?
Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy,
s ki tudja, miért szeretlek Téged én?

Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,
mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,
s a legszebb álom velem marad,
életemen végigkísér.

Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,
ha itt a nyár, s köröttem minden csupa fény?
Ki tudja, miért? Talán azért, mert Téged látlak,
s talán, mert úgy szeretlek Téged én.

Gyurkovics Tibor: Egy tücsök

Van egy tücsök a kertben,
egyedül énekel,
nem tudom miben bízik,
hogy mit érhet el,
mert ilyen kitartóan
csakis az énekelhet,
aki még utoljára
reméli a szerelmet.

Gyurkovics Tibor:
Péntek

Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már a télből és a nyárból,
az azelőtt okosra nézett képek
hada most semlegesen vádol.

Az azelőtt fölépített varázshegy
most egycsapásra össze-vissza omlik,
s én így maradok véglegesen már egy
betört világban és sorsom csomóit

ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,
csak azt érzem, arcomra folyik lényed,
akár a nap, a viasz és a lényeg,
s csak bámulom az üres tárgyakat.

+++
A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rámnéztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,

de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.

Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

+++
Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifele,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejemet,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék – s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogságot. Holnap jön a péntek
és testemet testedre szögezik.

+++
Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belémfúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt váltjuk meg, kiért meghalunk.

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Kedvenc versek

Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

11.06.

Szió! Azt hiszem még nem olvasod a blogomat, de alig várom a holnapot, és tudom, hogy most már nagyon sokkal tartozom...:) :)
JE t'adore!

Neked

Szeretlek ma is! :)