Vass Gábor-Bradányi Iván: Ki tudja miért?

Egy arc, mely arcom felé fordul,
egy szó a némaságon át,
egy kéz, mely kezem felé indul,
s idetalál vele a boldogság.

Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,
mikor a szél a fák közt lopva átoson?
Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,
hogy százszor is elolvasom?

Ki tudja, miért mosolyog rám az első csillag,
ha itt az éj, s harcol az árnyék és a fény?
Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy,
s ki tudja, miért szeretlek Téged én?

Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,
mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,
s a legszebb álom velem marad,
életemen végigkísér.

Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,
ha itt a nyár, s köröttem minden csupa fény?
Ki tudja, miért? Talán azért, mert Téged látlak,
s talán, mert úgy szeretlek Téged én.