A pöttyös-kalapos lány

Ültem a peronon s merengtem magamban;
Majd egy lány szoknyája libbent el előttem.
Egy gyönyörű lány, ki pettyes kalapban
Haladt felém; s azt hittem megőrültem.
Farkas Máté: Egy pöttyös-kalapos lány

Hosszú combjain megcsillant a napfény,
Elsuhant előttem könyvvel kezében,
Valamit éreztem, mintha tán szebbé
Változtam volna csillogó szemében.

Lepihent egy padra, arcán derűs fátyol;
Gyöngyöző homlokát kecsesen törölte.
Szabadnak éreztem magam látványától;
Néztem, néztem volna ott, s talán örökre.

Csendesen felállt, élvezte a napfényt
És láttam amint felszáll egy vonatra.
Figyeltem csendben ringatózó testét
És boldog voltam tán egy pillanatra.